Vereb község Fejér megyében fekszik a Velencei-tótól kb. 15 km-re északra. Tengerszint feletti magassága 155-230 m között változik. Lakosainak száma 831 fő (2009. évi adat).

 

Földrajzi fekvésénél fogva ősidők óta letelepedésre csábító hely volt. A falutól nyugatra emelkedő domb oldalában római hamvvedrek, sírkövek, cserépedények és római érmék kerültek felszínre, ami igazolja, hogy Vereb lakott hely volt. Itt haladt az Alexander Severus (222-235) által épített római hadiút, amelynek emlékét a népnyelv "Katona út" néven őrzi.

 

 

A népvándorlás vihara Vereb őslakóit elűzte, de nem maradt sokáig lakatlan a vidék. A verebi-lovasberényi út javításakor, 1853. május 9-én honfoglalás kori sírt tártak fel. Egy első generációs honfoglaló vitéz volt eltemetve lovával. A sírból zabla, kengyelvasak, ezüstszegek és boglárok kerültek elő, melyek a lószerszámot díszítették. Az emberi csontok között ezüstgyűrűt és bronz ékszereket, hat nyílvasat és tizenkét ezüst érmét találtak. Az érmék mindegyikét 875 és 924 között verették, amiből megállapítható volt, hogy a lovag halála a X. század közepére tehető. A lelet nevezetes, mert a vitéznek trepanált koponyája volt, mellette ott feküdt egy ezüstlemez, amit a seb nagysága miatt állandóan viselnie kellett. A verebi lovas vitéz sírja az első olyan honfoglaláskori lelet, amelynek helyét megjelölték, előkerülését kőbe vésett felirattal örökítették meg, és az országban a második, amelynek leletei múzeumba kerültek. Az értékes lelet megmentése, szakszerű feltárása a község földbirtokos urának, Verebi Végh Jánosnak és barátjának, Érdy Jánosnak az MTA tagjának köszönhető. A honfoglalás millecentenáriumára felújítatták a Pogánykövet, 2010-ben Emlékkaput avattak. A sír leletmásolatai a Közösségi Ház kiállító termében tekinthetők meg. A pázmándi út melletti dűlőben került elő a tatárjárás idején elrejtett "verebi kincs", 1719 db XIII. századi friesachi ezüstdénár.

 

 

1276-ban Vereb, 1326-ban Verus, 1330-ban Vereb változatban fordul elő a település neve.

 

A török hódoltság korában is lakott hely volt a község, bizonyítja a törökök nyilvántartása, amelyben Verebet 1567-ben az adófizető falvak között említik. 1580-81-ben a lakosok neveit is felsorolják, amiből láthatjuk, hogy a falu népe tiszta magyar anyanyelvű és református vallású.

 

A török kiűzése után Vereb a komáromi jezsuita rend birtoka lett. Ebben az időben épült Nepomuki Szent János tiszteletére a ma is álló és felújított barokk katolikus templom.

 

1775-ben Végh Ignác királyi helytartó tanácsos kapta meg Verebet Mária Teréziától, akinek utódai felvették a Verebi előnevet, és a faluban 1945-ig nagybirtokuk volt. A Végh család a falunak megértő vezetője, fejlődésének fő előmozdítója volt.